fölkereslek, hogy
ne kelljen rádöbbenned:
magamrahagytál

Fodor Ákos

Akkoriban az volt, hogy már éreztem, már eljött, már ott volt az az idő,
amikor semmit, ami történt, nem tudtam csak úgy összeszámolni.
Szétúsztak a reggelek, számok és szájak, de az ég legalább még kék volt,
aztán azt lehetett nézni.
Akkoriban az üres, hajnali sugárutak mentén sárgán villogott a kikapcsolt eszmélet,
mert a város is túl volt már amin lehetett,
a város, ami olyan lett, mint egy 50-es nő emlékei fiatalsága jobb napjairól.

"Az íves szemöldök, a mélyen ülő szemek, amelyek úgy csillantak meg, mint a víz a kút mélyén. Keveset változott, mintha az idő, az iránta érzett mély tiszteletből elment volna mellette.”

(Clive Barker: Kárhozat)

http://irsen.35photo.ru/

"Nem érti, hogyan is tarthatott attól, hogy soha többé nem lesz szeme meglátni azt, ami nem önmagától vakító; élvezetes íznek érezni azt, ami émelytelen. Nem érti, nem is értheti; félelme észrevétlen szertefoszlik, szétoszlatja a bizonyosság: a Világ mesei. E gyönyörűséget kéz nem festheti át, képzelet nem szebbítheti, legfeljebb eljátszhat a meglévő szépség határtalannak tetsző változataival."

/Vavyan Fable/

Liz Climo képei megmelengetik a szívemet, nevetésre fakasztanak. Valami olyan szépséges szeretetteli humor árad belőlük, és olyan mély emberség, hogy szó elakad, hang bennszakad...

De döntsetek felőlük magatok. Én a saját kedvenceimet hoztam most el nektek, de van még itt és itt :)

http://lizclimo.tumblr.com/

https://www.facebook.com/LizClimo